Rólam

A járművek és a közlekedés a családban egészen a dédszülőkig nyúlik vissza. Dédnagyapám a háború előtt útkaparó volt, amikor még többnyire csak makadám utak voltak. Nagyapám buszsofőrként dolgozott kezdetben még a köznyelv által “Fakarusz”-nak becézett ÁMG Csepellel majd a későbbiekben a híres faros Ikarusokkal.

Édesapám szakmája karosszérialakatos, így már kisgyerekként rengeteg szép autót láttam újjászületni, olykor kilátástalannak tűnő állapotukból. Akkoriban arról álmodoztam, hogy milyen szuper lenne, ha egy pedálos moszkviccsal “száguldoznék” 🙂

2004-ben, amikor megszereztem a jogosítványomat, benzint és időt nem sajnálva tekeregtem Jász-Nagykun-Szolnok megye útjain, azzal az 1974-es Simson Starral, amit Apu kapott a 18.-ik születésnapjára. Hamarosan foglalkoztatni kezdett, hogy egy nagyobb gépet szeretnék, de még nem tudtam pontosan, hogy mit. A szomszédban lakott egy veterános srác, akinek volt egy oldalkocsis Pannóniája. Mentünk vele egy kört és az élmény elvarázsolt. Nemsokára szereztem is egy romos állapotú Pannóniát, és persze külön egy oldalkocsit, kezdődhetett a felújítás. Apu munkaórákat nem számolva segített, hogy a Pannónia újjászülethessen, amivel később keresztbe-kasul jártam az országot többször is megfordulva a Balatonnál. A km óra szerint az elmúlt 9 évben 11.000 km-t mentem csak az oldalkocsissal.

2013-ban jött az ötlet, hogy ne csak mindig a benzint égessem, jó lenne összekötni a veterános hobbit némi testmozgással is. Elővettem mamáméktól az istállóból azt a kerékpárt, amivel nem csak nagyapám, hanem apukám is kerékpározott. Ez egy 1936-os WM Toroczkó, szintén magyar gyártmány. A kerékpár teljes felújításon esett át, hogy elnyerje mai külsejét. Mikor elkészült, fel is pattantam rá, hogy 70 km-t letekerve megmutathassam nagymamámnak.

2016 nyarán jött az ötlet, hogy mi lenne ha másoknak is örömet tudnék szerezni ezzel a hobbimmal, így elkezdtem ötletelni, hogy ezt milyen formában tehetném. Valahogy így jutottam el ide. 🙂